Üdvözöllek:   Vendég*









Profilom     Regisztráció     Belépés      Kilépek



Menü

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Krüzsely József

(Visk, 1916. január 6. – Bern, 2001. március 24.) jogász, református lelkipásztor. Visken született (hozzátartozói közül sokan itt is élnek), itt járta ki elemi iskoláit, gimnáziumi tanulmányait pedig Beregszászban végezte és ott is érettségizett. A jogi egyetemet Prágában kezdte el és Budapesten fejezte be doktorátussal. Ezt követően Budapesten a Belügyminisztérium különböző osztályain dolgozott 1946-ig, amikor is poltikai tevékenysége miatt az ország elhagyására kényszerült.
Hamis papírokkal hónapokig Pozsonyban talált menedéket. 1948 február elején érkezett meg Genfbe, ahol Soós Géza református lelkész közbenjárásával a Claparède Alapítvány ösztöndíjasaként a genfi egyetemen elvégezte a teológiát. Ezt követően rövid ideig a Genfi Nemzetközi Vöröskeresztnél, majd a Szabad Európa Rádiónál dolgozott, annak protestáns egyházi műsorában. Később a Müncheni Magyar Református Gyülekezet lelkipásztoraként tevékeny- kedett. Az 1956-os forradalom idején már Genfben lelkész, valamint Francia Svájcban (Lausanne) és Bern Kanton területén egészen nyugdíjba vonulásáig (1981. január 31.) A forradalom óta rendezőtársa volt a genfi magyar diaszpóra társadalmi életének, a nemzeti ünnepek és megemlékezések méltó megszervezésében állandóan kivette részét. Hosszú ideig a laussane-i, majd az akkori Genfi Magyar Egyesület elnökeként is tevékenykedett.
1974-ben Cserháti Ferenc római katolikus paptársával megalapították Bernben a magyar cserkészcsapatot.
A hatvanas évek elején Fogarasi Imre genfi gondnokkal kezdték el gyűjtési akciójukat egy genfi magyar református templom felépítése érdekében. Az alapítványt később „Bethlen Gábor ház” Alapítvány néven kiterjesztették a Gen- fi-tó környékén élő magyarok számára felekezeti megkülönböztetés nélkül. A gyűjtés eredménye közel 300 000 Sfr. 1981-ben genfi svájci és magyar egyházak javaslatára a Bethlen Alapítvány és a Claparède Alapítvány összevonásából megalakult a Bethlen Gábor Ösztöndíj Alapítvány, mely több mint húsz éve minden évben lehetővé teszi egy magyar lelkész vagy teológus számára, hogy a genfi Alma Máterben tökéletesítse ismereteit, szélesítse látó- körét.
1955–56-ban a Kálvinista Szemle, 1965-től az Élő Egyház című protestáns hitbuzgalmi lapok szerkesztője és kiadója. Az utóbbit 25 éven át több ezer példányban küldte el Magyarországra, Svájcba és több nyugati országba.
Krüzsely József temetése a berni francianyelvü református templomban volt. A család kívánságára kálvinista szertartás szerint tartandó gyászistentiszteleten Péter Iván berni református lelkipásztor. a 90. zsoltár alapján magyarul hirdette a feltámadás evangéliumát, Lanz lelkipásztor pedig franciául a 2 Kor 5, 1-8 alapján. A XXIII. XXV. és a XC. zsoltár, illetve a Himnusz eléneklése után a megboldogult porsátorát a bremgarteni temetőbe kísérték és ott helyezték örök nyugalomra. A kárpátaljai származású lelkész emlékére szánt virág- és koszorú- megváltás összegét a gyászoló család kérésére a tiszai árvizkárosultak javára adományozták.
Borbándi Gyula A magyar emigráció életrajza című művében Krüzsely József teológiai irodalmi munkásságát figyelemre méltónak ítélte. Francia nyelven írt könyvét, A magyar reformátusok és teoógiai intézeteik a századok folyamán című hiánypótló művét, amelyet fia Krüzsely Attila rendezett sajtó alá, a szakmai körök nagy elismeréssel fogadták.
Műve:
La Hongrie réformée et ses Instituts theologiques au cours des siecles, Geneve-Bratislava, 2004


Ladányi Pál

(Fertősalmás (Ugocsa m.), 1825.június 29. – Bustyaháza (Máramaros m.), 1894. szeptember 9.): református lelkipásztor, egyházmegyei tanácsbírő és főjegyző, 1848-as honvéd. Apja Ladányi Imre lelkipásztor, anyja Debreceni Juliánna. Elődei több nemzedéken át szatmári és ugocsai lelkipásztorok voltak. Ladányi Pál miután Máramarosszigeten érettségizett, egy erdélyi grófnál volt nevelő. Kecskeméten jogot végzett és teológiát. Tanulmányai után Gárdonyban lett rektor, itt érte a szabadságharc kezdete. Fehérváron gr. Batthyányi Lajos lelkesítő beszéde hatására önkéntes lett, Nagy Sándor József csapatához kerül. Július 16-án esküdtek fel. 13 ütközetben vett részt, köztük Budavár ostromában (hősi halált halt társainak nevét a viski templomfal alatt kopjafa őrzi), a pákozdi csatában és Debrecenben. A világosi fegyverletétel után apja mellett segédlelkész és egy időben tanító Szőlősgyulán. Ide üzentek neki a gárdonyiak, akik a szabadságharc alatt fizetését félretették, hogy másfél évi járandóságát vegye föl. Apja halálát követően a gyulaiak megválasztották lelkészüknek, majd 1874-ben a viskiek meghívták papjuknak. 20 évig szolgált Visken hívei nagy megelégedésére. Ő hozta létre az egyház Magtáralap-ját, megvásárolta a kincstártól az egyház számára a Piac utcai telket. Egyházmegyei tanácsbíró és főjegyző is volt. Feleségét, vajdai Szabó Júliát hamar elveszítette, ez után vette feleségül Batizi András técsői esperes lelkész özvegyen maradt leányát, Lillát (Júliát?). Végelgyengülésben halt meg. Csernák István tamásváraljai ref. esperes temette Visken. Emlékét márványsírkő őrzi a viski ref. temetőben.


Lassu István

(Visk, 1797. április 12. -- Pest, 1852. január 19.): Statisztikai és földrajzi író, az MTA l. Tagja (1883). A viski elemi iskola elvégzése után a máramarosszigeti főiskolán bölcseletet, teológiát és törvénytudományt tanult, ugyanott 1817-1818-ban a retorikai osztályban görög nyelvet és egyetemes történelmet tanított. Pályáján a széki gróf Teleki család segítette. 1823-tól az udvari kamara írnoka és lajstromozója Budán, 1846-tól alirattárnok és Tolna vármegye táblabírája volt. Hivatali teendőin kívül tudományos munkával is foglalkozott. Vegyes dolgozatai 1823-tól jelentek meg a Tudományos Gyűjte- ményben Tíz kötetet tesznek ki az 1827-1830 között megjelent geográfiai, történelmi és statisztikai leírásai kora különböző országairól (Franciaország, Nagybritannia, Orosz Birodalom, Lengyel Királyság, Porosz Királyság, Török Birodalom, Ausztria, Svájc, Norvégia, Algír és Olasz Államok). Köteteit idegen nyelveken megjelent művek alapján állította össze utalások nélkül, nem önálló kutatómunka eredményei, de tekintélyes statisztikai anyaga a szerzőt a statisztikának mint tudományágnak egyik első magyar- országi művelőjévé tette. Ebben a tekintetben figyelemre méltó "A statisztikába való bevezetés" c. műve. Közben sokat fordított Horatiustól, kedvenc költőjétől, s "hozzáfogott magyarázó jegyzetekkel ellátott kiadásához, de az iskolai emberek által, "nem érdemtelenül", cserbenhagyatva csak az első kötetig jutott el". Lefordította Zschokke Áhítatosság órái-nak 4. és 5. kötetét a nyolcból. 1832-ben kiadta világtörténetének 2. kötetét Augustus koráig, de érdeklődés hiányában félbehagyta. 1833-1834-ben az Esmeretek Tárát szerkesztette 1836-ban pedig Merkur címmel származástani, történelmi és statisz- ikai zsebkönyvet indított, azonban az erős kritika és cenzúra miatt ezt is abbahagyta. 1833-ban lett az Akadémia tagja. Utolsó irodalmi munkái az Ujévi gondolatok 1839-re és James útmutatása az üdvösségre.
Fő művei:
A statistikára való bevezetés, és Európának Statistikai, geographiai és historiai rajzolatja... Pest, 1828
Világ történetei I-II., Buda, 1832.


Lator Bálint

(Visk, 1820. február 10. -- Máramarossziget, 1889. október 10.): jogtanár, Szilágyi István mellett a máramarosi jogakadémia egyik újjászervezője a kiegyezés után. Szülei Lator Mihály és Czébel Krisztina gondos, vallásos nevelésben része- sítették. A viski elemi iskola elvégzése után 1834-től 1842-ig a máramarosi líceumban tanult. Saját erejéből végezte el filozófiai, jogi és teológiai tanulmányait. A szünidőket a Szatmár megyei Udvariban töltötte, Gáspár Dániel fiainak nevelője volt. "Öntökéletesítés" végett Késmárkra majd Pozsonyba ment, ahol 1844-ben királyi táblai jegyzővé esküdött fel. 1845-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett, de ügyvédi iroda nyitása helyett elfogadta a máramarosszigeti református líceum elöljáróságának meghívását. A szigeti nemesség anyagi támogatásával ez év november 1-től a líceum rendes tanára lett. A szabadságharc idején a szülők kérésére folytatta tanári munkáját a tanároktól, de tanulóktól is megritkult isko- lában. Nagy megterhelést és önfeláldozást jelentett az "alma mater" megmentése az álta- lános zűrzavarban, majd az abszolutizmus idején. Az utóbbi elnyomó, megalázó és erő- szakos politikájától elkeseredve 1850. július 31-én leköszönt hivataláról és Viskre költö- zött. Két éves otthon tartózkodása ideje alatt volt ügyvéd, földbecslési választmányi ügyvezető, községi tanácsi elnök. Miután Várady Gábor szervező munkájának köszönhe- tően sikerült a szigeti iskola patronálását és a gimnázium helyreállítását erdélyi főurak által elérni, a felgimnázium megnyíltával ismét felkérik Lator Bálintot, hogy" jöjjön, mert többre bízzák ezután" 1852. november 1-től mint felgimnáziumi tanár latint, magyart, németet és történelmet tanít, valamint Pogány Károly alispán gyermekeinek nevelője is. 1853-ban feleségül veszi Kovásy Erzsébetet. Tanári és közhasznú tevékenységének fénykora a 60-as, 70-es és 80-as évekre esik. Nagy érdeme van az érettségi vizsgák visszaállí- tásában és a jogakadémia létesítésében és elismertetésében. Mint jogakadémiai tanár is megtartotta német és görög nyelvóráit a főgimnáziumban. Nyugdíjba vonulásakor 1889. augusztus 22-én mint a máramarosszigeti jogakadémia oszlopos tagját "örökös tiszteletbeli jogtanár címmel ruházták föl".

Lévay Borbély

József (Huszt, 1786. – Visk, 1829. március 3.): református lelkész. Máramarosszigeti és debreceni tanulmányai befejeztével Asszony- vásáron volt rektor, majd Göttingában és más külföldi városokban tanult. Az anyanyelvén kívül hat nyelven beszélő lelkész külföldi útja után Viskre jött lelkipásztornak. 1817-től 1829-ig szolgált Visken. Itt esküdtek meg feleségével, a sarkadi születésű Csatári Máriával 1818. április 21-én. Első gyermekük, József, 1819. március 15-én született, Pilászi Mihály técsői lelkész keresztelte, és Ungi Mihály és Dömöcs Heléna tartotta keresztvíz alá. (Praed, Josephus Lévay Loci V. Dei Minister, Mária Csatári dé Sarkad: Josephus Susceptor: Adm. Rev. D. Mich. Pilászi Porveh Tetcsői onsiis Pastor, Susceptrica: Heléna Dömöcs, Michaeli Ungi uxor.) Albert nevű gyermekük 1823. május 11-én jött világra. Keresztszülei Heczel István és Máté Jánosné voltak. Lévay József tizenkét évi hű szolgálat után hunyt el Visken „forróbetegségben”.

Mándrik Iván

(Visk, 1945. szeptember 17. -- ): történész, a történelemtudományok kandidátusa, az Ungvári Nemzeti Egyetem Új- és Legújabb Kor Történelme Tanszékének docense. Földműves családban született. Visken érettségizett 1963-ban, 1967-ben szerzett diplomát az Ungvári Állami Egyetem Történelem Karán kitűntetéssel. Kandidátusi értekezését 1973-ban védte meg az Ungvári Állami Egyetem Szaktanácsa előtt Az agrár- proletariátus helyzete Magyarországon a XX. sz. elején (1900-1914) címmel, tudományos vezetője I. M. Hrancsak professzor. Az MTA SZSZBM Tudományos Testületének tagja. Tudományos konferenciák rendszeres résztvevője. Kutatási területe: Tudományos kutatásának témakörei: Magyarország a 19. században és a 20. század elején, a Duna--Tisza medence népei, Ausztria--Magyarország nemzeti- ségi és politikai problémái. Munkáinak minőségéhez hozzájárultak a magyar, a francia és a szlovák nyelv ismerete és a moszkvai, lembergi és budapesti egyetemeken töltött szolgálati gyakorlatain szerzett tapasztalatai. Kandidátusi disszertációja megvédése után az Ungvári Állami Egyetem történelmi kara új- és legújabb kor történelme tanszékének docense, 5 éven át a kandidátusi disszertációk értékelését végző tudós bizottság titkára volt. Doktori disszertációjának megvédését követően az Ungvári Nemzeti Egyetem történelem karának dékánjává nevezték ki.

Méhes György

(Visk, 1746 – Kolozsvár, 1809. március 12.): tanár, író, Méhes Sámuelnek, az MTA tagjának apja. Szülőfalujában végezte elemi iskoláit, és innen került Máramarosszigetre, majd Kolozsvárott, Göttingenben és Utrechtben folytatta tanulmánya- it. 1775-től református pap volt Nagyszebenben, 1776. novemberében a kolozsvári refor- mátus kollégiumban Pataki Sámuel bölcseleti és matematikatanár mellé segéd- tanárnak nevezték ki, később rendes tanár lett. 1809-ben bekövetkezett haláláig Wolf, Leibniz és Kant művei alapján filozófiát tanított.
Munkái:
Temetési oratio. Mellyben néh. Mélt. l. b. Alvinczy Gábor ur ... utolsó tisztesség tételének alkalmatosságával, az ember rövid életének akármely kedvetlen viszontagsága- iban és főképen annak bizonytalan végében tündöklő véghetetlen isteni bölcsességnek némi némű nyomait kivánta szemléltetni ... A kolozsvári belső-farkas-utczai templomban 1788. Szent Jakab hava 22. Kolozsvár, 1789. (Verestói beszédével együtt).
A jó vitéznek Istentől ajándékoztatott és az emberi szorgalmatosság által kipalléroztatott fegyverekkel felkészült, és földi győzedelmei után az halhatatlan győzedelmes lelkek seregében által-lépett ifju vitéz néhai mélt. l. b. Losonczi Bánffi István ur, életében a b. Splényi gyalog regementnek egyik vitéz főhadnagya ... A kit előállitani igyekezett hajdani egyik tanítója ... a kolozsvári farkas-utczai nagy-temlomban 1794. Kisasszony havának 11. napján. U. ott, 1795. (Szatmári Pap Mihály gyászbeszédével együtt).
Arithmetika. Az alsóbb osztályok számára. Kiadta Méhes Sámuel. Kolozsvár, 1814. (Bel- ső czíme: Az arithmetikának első része, melyben a számvetéseknek közönséges regulái adattatnak elő. Ujabb kiadásai: 1819. és 1833. ugyanott).

Gyászverset írt a Pataki Sára asszony, b. Intze Mihály házastársának emlékére: Emlékezet oszlopa (Kolozsvár, 1794) cz. gyűjteményes munkába.


Milován Jolán



(Visk, 1944. augusztus 18. -- ): Született Heczel Jolán, matematikus, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szerveztének elnöke. Visken született Czébely Emma és Heczel Bálint harmadik gyermekeként. Apját koncepciós per alapján 25 év rabságra és 5 év vándorlásra ítélték. A középiskolát szülőfalujában végezte, 1969-ben szerzett diplo- mát az Ungvári Állami Egyetem matematika karán. A nagyszőlősi műanyagcikkgyár közgazdászaként dolgozott. 1989-től a KMKSZ Nagyszőlősi Városi Szervezetének elnöke, 1996-tól pedig a Szövetség Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke. A Nagyszőlősi Járási Tanács képviselője.


Pál István



(Szalonna) (Visk, 1980. június 6. -- ): prímás, népzenész, zenepedagógus.
Zenészcsaládban született. Szülei, Jancsó Katalin és Pál Lajos mindketten zenetanárok voltak. Édesapja emellett, aki évekig a Kijevi Operaház karmestereként dolgozott, nép- zenét gyűjtött Kárpátalján, illetve szülőfalujában lakodalmakban muzsikált. Pál István zenei tanulmányait a tiszapéterfalvi zene- iskolában kezdte, majd Murzsa Gyula kezei alatt ismerkedett a cigányzenével. Középiskolába a komoly múlttal rendelkező Debreceni Re- formátus Kollégium Gimnáziumába járt.
A fiatal hegedűs 1993-ban elnyerte a Ki Mit Tud? televíziós tehetségkutató verseny különdíját, 1999-ben pedig a Népművészet Ifjú Mestere címmel tűn- tették ki. Blaskó Csabától és Kálmán Pétertől erdélyi népzenét kezdett tanulni, majd tercprímásként csatlakozott a Galga zenekarhoz. Néhány évvel később a kárpát-medencei, szláv, cigány és zsidó zenét is játszó Fonó Zenekar tagja lett. A muzsikálás mellett népzenegyűjtéssel foglalkozott erdélyi és kárpátaljai területeken, valamint gyökereinek köszönhetően a tanítás is egyre fontosabb részét képezte életének. Ma már az ország szinte valamennyi tájáról vannak tanítványai.
Évek óta a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezető prímásaként dolgozik, de emellett számtalan formációban láthatja, hallhatja a népzenét és világzenét kedvelő közönség. Állandó vendége többek között a cimbalmos Unger Balázs vezette CimbaliBand fellépéseinek.
Pál István "Szalonna" és Bandája nevű saját zenekarának – melynek tagjai a Magyar Állami Népi Együttes zenészei – repertoárján a legszebb kárpát-meden- cei dallamok mellett népzenei feldolgozások is szerepelnek. Énekes szólistájuk évkig a többszörös eMeRTon díjas Herczku Ágnes volt, majd húga Pál Eszter lett Európától Amerikán át Ázsiáig a világ számtalan pontján felléptek már.
2006-ban Pál István "Szalonna" az év előadójaként Artisjus díj-at vehetett át, 2008-ban pedig eMeRTon-díjat is.
Közreműködik a Rendhagyó Prímástalálkozó elnevezésű programban is, olyan nagy- szerű népzenei és jazz-előadók társaságában, mint Lakatos Róbert, Vizeli Balázs, Balogh Kálmán, Doór Róbert, Mester László, Herczku Ágnes, Korpás Éva, Both Miklós, illetve Dresch Mihály.
Pál István „Szalonna” közkedvelt muzsikus, aki otthonosan mozog a Kárpát-medence valamennyi tájegységének népzenei világában.
КартинкаPál Eszter (Visk, 1983 -- ) népzenész, énekes, A Pál család tagja, István húga. Már gyermekkorától olyan családi légkörben nevelkedett fivérével együtt, ahol a zene a legtermészetesebb módon volt jelen a mindennapi életükben. Zenei tanulmányait egész kiskorában kezdte. 2008-ban a Debreceni Egyetem Konzervatóriumában zongoratanári és kamaraművész diplomát szerezett. A népzene iránti szeretete viszont a debreceni évek alatt is mindvégig megmaradt. A konzervatóriummal egyidőben befejezte a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola népzene szakát, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene tanszakán is befejezte tanulmányait.
2008 óta a Magyar Állami Népi Együttes Zenekarának énekese, mellyel a külföldi (Amsterdam, Brüsszel, Luxemburg, Berlin, Varsó) és hazai koncertek, fesztiválok (Népzene Ünnepe - Művészetek Palotája, Művészetek Völgye - Kapolcs, Tavaszi Fezstivál – Budapest, Kaláka Fesztivál - Diósgyőr) visszatérő fellépője. 2009 augusztusában családjával az Egyesült Államokba kaptak meghívást, ahol több koncertet, előadást és kurzust tartottak. 2007 óta a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola népi ének tanára.
Díjai:
1992. "Pro Cultura Hungarica" díj (Tisza Együttes)
2000. "Európa díj a Népművészetért" (Tiszapéterfalvi Népzenei Együttes)
2004. Országos Főiskolai Kamaraverseny Nívódíj
2006. Országos Főiskolai Bach Zongoraverseny Különdíj


Pál Katalin


(Visk, 1958. április. 23. --): zenepedagógus, karmester. Miután Visken elvégezte az általános iskolát és zeneiskolát, Ungváron a Zeneművészeti Szakiskola szolfézs, ének-zene, karvezetés karán folytatta tanulmányaimat. Itt diplomázott 1978-ban.
Zenepedagógusi pályája szülőfalujában indult. Ukrán, orosz és magyar anyanyelvű gyerekeket tanított. Vallomása szerint tanári hivatását egy csodá- latos zenei közegben kezdhette, ahol kitűnő szakemberek segítették a munkáját.
1979-ben, házasságot kötött Pál Lajos zenetanár-karnaggyal. Két gyermekük született, István és Eszter, akik szintén a zenei pályát választották. A Visken töltött évek, amelyek alatt férjével aktív részesei voltak a község kultúrális életének, meghatározóak voltak további életére. Férjével együtt vezette a község vegyeskarát, és a zeneiskola gyermekkórusát.
Mikor 1986-ban Péterfalvára (Nagyszőlősi járás) költözött családjával, a Péterfalvi Zeneiskolában szolfézst és zongorát tanított. A szolfézsórákon bevezette a Kodály-módszert. Férjével elindították a hangszeres népzene- és néptáncoktatást, 1987-ben megalapították a Gyermek Néptánc és Népzenei Együttest. A klasszikus zenét tanuló gyerekek párhuzamosan magyar népzenét is tanulhattak. 2000-ben az gyüttessel átvehették a ham- burgi Alfred Toepfer F. V. S. Alapítvány Európa-Díj a Népművészetért kitüntetését. A gyerekegyüttessel egyideüleg vezette a községben működő felnőtt Népi Együttes kórusát, mely elnyerte a Kíváló Együttes minősítést és megkapta a Pro Cultura Hungarica díjat.
Pál Katalin szerint, bár a péterfalvi évek szakmailag igen gazdagnak bizo- nyultak, az ország nehéz gazdasági helyzete kényszerítette őket arra, hogy máshol keressék boldogulásunkat.
1999-ben, Magyarországra telepedtek, azonban a mai napig sem szakadt meg kapcsolatuk Viskkel és Kárpátaljával. Továbbra is tanítanakk a Péterfalvi Zeneiskolában. Szervezik a Kárpátaljai Magyar Népdaléneklési Versenyt, nyaranta a Népzene- és Néptánc-tábort, a Kölcsey Nyári Akadémiát a pedagógu- sok részére. Évközben pedig Magyarországon tanít, Püspökhatvanban, ahol három nemzetiség él együtt (szlovákok, svábok és magyarok). Emelett két felnőtt kórust vezet. „Ugyan azt csinálom, csak mindig máshol" – mondja, majd így folytatja: „Szerencsésnek érzem magam, mert van egy szerető családom; a szakmám, a munkám, a hobbim ugyan az a tevékenység."


Pál Lajos


(Visk, 1951. július 10. -- ): karnagy, népzenész. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában fejezte be, majd kitűntetéssel elvégezte az Ungvári Zeneművészeti Szak- középiskolát. Diákévei alatt sokat zenélt bátyja, Pál Károly zenekarában, aki nagyszerű zenész volt. 1970 és 1975 között a Kijevi Zeneakadémia karvezetői karán tanult, melyet kitűnő eredménnyel fejezett be. Közben az opera és szimfonikus karnagyi szakon is diplomát szerzett. Ezek után munkát kapott a Kijevi Operaház kórusában. Miután 1978-79 között letöltötte katonai szolgálatát egy katonai együttes kórusában, visszatért Kárpátaljára.
Rövid ideig a Viski Gyermek Zeneiskolában és a Huszti Közművelődési Szakközépiskolában dolgozott, közben vezette Visk nagyközség vegyeskarát. 1979-ben házasságot kötött az ének-zene tanárnő és karmester Jancsó Katalin- nal.
1986-ban családjával Péterfalvára költözött. 13 éven át volt a Péterfalvi Zeneiskola igazgatója, valamint a Tisza Ének- és Néptáncegyüttes művészeti vezetője, amelyet feleségével rövid időn belül országos hírűvé tettek. Ezek alatt az évek alatt együtt meghonosították a Kodály-módszert és a népzene és néptánc oktatást a zeneiskolában, valamint megalapították a Gyermek Népzene- és Nép- táncegyüttest. Párhuzamosan klasszikus zenével is foglalkozott. Több alkalom- mal vezette az Ungvári Filharmónia Szimfónikus és Kamarazenekarát. 1997-ben meghívást kapott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolára. Az Ének-Zene Tanszéken tanított, ahova azóta is visszajár.
1994-ben Iglói Évával és Rónai Lajossal elindították az első Kárpátaljai Népzene és Néptánc Tábort Tiszapéterfalván, melyet jelenleg is szerveznek évről-évre. 1998-tól a népzenei tábor ének-zene és kézműves táborral bővült.
Pál Lajos, 1999 óta Magyarországon, Püspökhatvanban él, azonban nem szakadt meg kapcsolata Kárpátaljával. Szervezi a nyári továbbképzéseket, tábo- rokat, óraadó tanár a II.Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.
Jelenleg, az Aszódi Podmaniczky Művészeti Iskola tanára. Pedagógiai munkássága mellett aktív résztvevője a galgamenti községek kulturális életé- nek. Püspökhatvan községben, több együttes működése fűződik a nevéhez: felnőtt kórus, gyermek néptáncegyüttes, három népi zenekar, hagyományőrző együttes. A magyar mellett, figyelmet fordít a szlovák hagyományok feltárására és továbbadására. Rendszeresen vesz részt országos minősítő versenyeken mint zenei zsűri.
Pál Lajos credója, hogy a magyar kultúra megismeréséhez és megszerettetéséhez, nemzeti értékeink megbecsüléséhez a népzenén és a néptáncon keresztül vezet út. Ahol élő muzsika, zenekar van, ott táncolni is lehet, míg gépzenére képtelenség lélekből jövő táncot ropni.


Elismerései:
1991 Pro Cultura Hungarica Díszoklevél és Emlékplakett
1999 Az Ukrán Köztársaság Érdemes Népművelője
2000 Európa Díj a Népművészetért (Hamburg)
2006 Aszód Városáért Emléklap
2006 A Magyar Köztársaság Oktatási és Kultúrális Minisztériumának ÉLETFA-DÍJ-a
2008 a galgamenti népi kultúra ápolásáért V. Dudás Juli-Díj.
2008 ARTISJUS-DÍJ a kortárs magyar zene oktatásáért
2009 Pest-megyei Közművelődési Díj
2009 Bezerédj Díj (Budapest) -- a Pál család kapta
2010 Örökség-Pedagógiai Díj (Budapest)


P. Lator Ilona


(Visk, 1962. december 22 vagy 8. --): néprajzkutató, pedagógus. Földműves családban született. A viski magyar tannyelvű középiskola általános iskolai osztályainak elvégzése után felvételt nyert az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakiskola karmesteri szakára. Tanulmányai befejeztével 1985 és 1994 között a Viski Gyermek Zeneiskola tanára. A 90-es évek elején jelentős sikereket ér el a KMKSZ viski alapszervezete által patronált Viski Vegyeskarral, amelynek karmestere volt 1994-ig. A kárpátaljai rendezvényeken (a KMKSZ folklórfesztiváljain, a Técsői "Aranyősz" kórustalálkozókon) kívül a kórus színvonalas fellépéseivel tett eleget több magyarországi meghívásnak. A szakma elismerését jelentette az énekkar részvétele az 1993 tavaszán megren- dezett XVII. Bárdos Lajos Zenei Hetek rendezvényén, amelyen a több európai országból érkező vendégkórussal együtt a Mátyás Templomban elénekelhették Bárdos Lajos Aeterne Rex-ét, és önálló műsort mutathattak be a Régi Zeneaka- démia Liszt Ferenc Kamaratermében.
1994—1998 között az MVSZ Kárpát-medencei régiójának referense Buda- pesten, 1999—2001 között pedig a KMKSZ irodavezetője. Közben magyar szakos diplomát szerez az Ungvári Nemzeti Egyetemen, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának folklór tanszékén 3 éves Phd-s képzésben vett részt. Kutatási területe: népszokások, a kárpátaljai magyarság hiedelemvilága, valamint a ruszin—magyar néphit közös motívumai, összehasonlító vizsgálatok végzése. E témakörben tanulmányai jelentek meg, többek között a Kul- túrakutatás Kárpátalján című néprajzi, kulturális, antropológiai konferencia tanulmány-kötete (Jankó János Néprajzi Egyesület—Kárpátaljai Magyar Kultu- rális Szövetség, Budapest—Ungvár, 2005) Nevéhez fűződik a kárpátaljai civil szervezetek névjegyzékének első összeállítása. Jelenleg Ungváron él, 2006-tól az Ungvári Dayka Gábor Középiskola pedagógusa, kétgyermekes család- anya, férje, Perduk János, a lvivi Szvit Tankönyvkiadó magyar szerkesztője.
Művei:
A Kárpátaljai magyar kulturális szervezetek, intézmények, társaságok, egyházak, alapít- ványok stb. névjegyzéke, Magyarok Világkönyvtára, Magyarok Világszövetsége, 1995
„Kimegy a lelke, marad a test”. A halállal és temetkezéssel kapcsolatos szokások, hiedel- mek Visken. Monográfia. Intermix Kiadó, Ungvár—Budapest, 2005


Rankay József


(Visk, 1899. február 8. – Budapest, 1961. július 15.): jogász, katonatiszt. Annak ellenére, hogy Visken született, gyermekkoráról és családi körülményeiről szinte semmit nem tudunk. 1918-ban avatták hadnaggyá, pár hónapig az I. világháborúban, az olasz fron- ton harcolt. 1919-ben helyezték Kercára, ahol 1920. augusztus 1-jén az ottani helyőrség parancsno- kaként katonáival és a hős helybéli lakosokkal elűzte a trianoni béke- diktátum aláírása után benyomuló Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatait. A diadal után a szerbek erősítéssel visszafoglalták a magyar területet, és sok szomoróci hőst börtönbe vetettek. Áldozatuk mégsem volt hiábavaló, mert mint ismeretes, 1922. február 9-én a Határmegállapító Bizottság a helyi lakosok bátor helytállásának hatására úgy döntött, hogy Szomoróc visszatérhet az anyaország- hoz. 1921-ben áthelyezték Jászberénybe. Akkoriban szerezte meg a jogi dokto- rátusát és léptették elő főhadnaggyá. 1929-ben született egyetlen leánya, Pálma. 1932-ben Szolnokra, majd 1936-ban Miskolcra helyezték át. 1939. márciusában Kárpátalja visszacsatolásával ellátogatott szülőhelyére, Viskre, ahol felszabadí- tóként ünnepelték. 1940. nobember 1-től a Honvédelmi Minisztérium 8/b. osztályán előadóként dolgozott, elvégezte a törzstiszti tanfolyamot és így őrnagyi rangot kapott. 1941-ben jelent meg könyve: "A tartalékos tiszt jogállása” címmel. 1942-ben a Honvédelmi Minisztérium Elnökségén dolgozott előadóként. 1944. február 23-án indult az orosz frontra. A 24. gyalogezred 24/II. zászlóalj parancsnoka volt. 1944. április 27-i orosz ellentámadás során megsebesült, a munkácsi kórházban feküdt. Hősies helytállásáért lovagkereszttel tüntették ki, alezredessé léptették elő és Visk díszpolgárává avatták. Felgyógyulása után visszatért a Honvédelmi Minisztérium Elnöki Osztályára, ahol a zsidó tartalékos tisztek felmentése a munkaszolgálat alól tartozott feladatai közé. 1945-ben áttelepítették a HM-et Passauba, ahol amerikai fogságba esett. Szabadulása után visszatért Magyar- országra. 1956. októberében a várható orosz támadásra való tekintettel levélben felaján- lotta katonai szolgálatait a Győri Kormánynak. Mikor a Forradalmat leverték, e levél kapcsán le akarták tartóztatni. Tüdőgyulladással befeküdt a budapesti Szent János Kórház Tüdőosztályára, ahol állapotára való tekintettel az orvosok bent tartották. A kórházban könyvet írt a kommunizmus megdöntésének és a magyarság felemelkedésének lehetőségéről. A tüdőosztályon tbc fertőzést kapott. 1961. július 15-én halt meg. Rankay Józsefet a budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Ifj. Sari József



(Visk, 1950. -- ) magyar szakos tanár. A Viski 2. sz. magyar tannyelvű középiskola befejezését követően, 1968 és 1973 között az Ungvári Állami Egyetem magyar szakos hallgatója volt. Az egyetem elvégzése után a Batári Általános Iskola magyar nyelv- és irodalomtanáraként dolgozott, később a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola tanára, majd helyettes igazgatója lett. Megalakulásától tagja a KMKSZ-nek. 1990-től a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke. Szemerey József (Visk, Máramaros m., 1816.? -- ?): honvédhadnagy. Annyit tudunk róla, hogy községünkben született római katolikus családban. Lakatosmesterséget tanul. 1836-ban közvitéz, 1843-ban tizedes, 1848. június 12-ig őrmester a 39. gyalogezredben. Nőtlen. 1948 júliusától ezredével a szerb felkelők ellen harcol, októberben csatlakozik a honvédsereghez. Őrmesterré léptetik elő, majd 1849. július 1-től hadnagy a 105. Honvédzászlóaljnál a Kaznczy hadosztályban 1849 szeptemberében besorozzák régi ezredéhez., 1852-ben leszerelik. Sorsának további alakulásáról nem tudunk.


Varga Sándor



(Visk, 1955. május 15. --): FIFA-menedzser. Varga Sámuel és Hánka Klára második gyermekeként született. Az általános iskola 5 osztályát szülőfaluja magyar tannyelvű, a többit az ukrán tannyelvű iskolájában járta, itt is érettségizett 1972-ben. Már iskolás korában lelkes tagja volt a község ifúsági csapatának. Tanulmányainak következő állomása 1972 és 1975 között a Lembergi Testnevelési Főiskola volt. A kötelező katonai szol- gálatát a Szovjet Hadsereg Balti Flottájában töltötte le (1975-77). Ezek után a Moszkvai Testnevelési Egyetemen tanult, ahol 1980-ban tanári és labdarúgó szakedzői diplomát szerzett. Első munkahelye a 22. Moszkvai Nyári Olimpia Szervező Bizottságánál volt, majd a Testnevelési És Sporttudományi Kutatóintézmény labdarugó laboratóriumá nak lett tudományos munkatársa. Kandidátusi disszertációját a labdarúgók és labdarúgócsapatok játékteljesítménye objektív méréséről írta. A Szovjet Labdarúgó Szövetségben olyan neves edzőkkel dolgozott együtt mint Lobanovszkij, Beszkov, Malofejev. 1984 nyarán Magyarországon telepedett le, és a Budapesti Testnevelési Egyetemen tudományos munkatárs lett, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség munkájában is részt vett. 1991 októberétől Mé- szöly Kálmán asszisztenseként Szaud Arábia legnagyobb labdarúgócsapatánál, az Al Ittihad-Jeddánál dolgozott. Mészöly távozása után Varga még évekig maradt a közelkeleti királyságban. 1996-ban megalapította sportszervezéssel, menedzseléssel foglalkozó cégét, a Sela Sports Internationalt. Még ebben az évben Zürichben Sepp Blattertől, a FIFA el- nökétől átvette az ügynöki oklevelet. A 2006-os Labdarúgó Világbajnokságra kijutott ukrán válogatott tagjaiból 8 volt Varga Sándor ügyfele, majd később a válogatott edzője, az aranylabdás Oleg Blohin is Varga Sándort választotta menedzserének. Olyan világhírű játékosokat és edzőket képvisel mint Andrej Kancselszkis a Manchester Unitedből, Oleg Luzhny a Londoni Arsenalból, Sergei Rebrov a Tottenham játékosa, Andrei Gusin es Alekszander Sovkovszkij a Dinamo Kiev játékosai. Varga Sándor társadalmi munkában az UEFA edzőbizottságának szaktanács- adója. Moszkvai feleségével, Larisszával két gyereket nevel: Viktória lányuk 1985-ben született Moszkvában, s a Cambridge-i Egyetem mesteri fokozata elvégzése után bankszakemberként dolgozik Londonban. Karolina lányuk, aki már Budapesten született, 1987-ben, a Warwicki egyetem jogi karán végzett, szinten Londonban dolgozik jogászként. Varga Sándor a mai napig szerelmese szülőföldjének Kárpátaljának és szülőfalujának, Visknek. Életfilozófiáját a következő mottóban foglalja össze: „Jó dolog fontosnak lenni, de fontosabb dolog jónak lenni. 2002-ben barátaival létrehozta a „Visk” Jótékonysági Alapítványt, amelyen keresztül a nagyközség művelődését, anyagi és szellemi értékeinek megőrzését és gazdagítását kívánja szolgálni.


Viski Pál


(VISCHI) (Visk, ? – Visk, 1681 előtt): református lelkész. A viski református iskola elvégzése után 1662/63-tól lett a Debreceni Kollégiumban tógás diák, contrascriba és senior is volt. 1669. április 9-én 200 tallért vett fel a Bursa sacraból külhoni tanulmányaira. 1669. augusztus 17-től Groningenben, 1670. május 2-től Fanekerben hallgatott teológiát. 1671-ben is még itt tartózkodott, hiszen köszönőverset küldött Varsányi Dániel disputációjához. Hazatérése utáni sorsáról annyit tudunk, hogy 1672-től 1678-ig Visken lelkészkedett.

Barátaink



Naptár
«  December 2017  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Körkérdés
Szerinted mit kell még a Honlapon Frissiteni ?
Összes válasz: 84

Tisza


Zene

Keresés