Története

Visk vidéke már a korai paleolit korban lakott volt, amiről több régészeti lelet tanúskodik. 1270-ben említik először mint ugocsai települést. A 12. században Máramaros a már több településsel – közöttük Viskkel is -- fennálló ugocsai erdőispánsághoz tartozott, lakói erdőóvók, vadászok, halászok voltak. Visket, amely kezdetben királyi birtok volt a hozzátartozó vámmal és tartozékaival V. István ajándékozta a Hont-Pázmány nemzetséghez tartozó Markhaleus fiainak, Mikov és Chepan mestereknek az Ottokár cseh királlyal való Rába és Rábca folyó közötti ütközet (1271 május) után, amelyben a harmadik fivér Echelleus elesett. A két fivér IV. Lászlótól is szereztek új levelet 1281-ben, mert az István adományozó oklevele vejéhez, a halicsi fejedelemhez került. Ez a levél már várat is említ ((posessionem Visk nominatum cum castro). III. András magyar király azonban 1300-ban a várat az alatta levő faluval, Mykov és Chepán

Visk régi jog szerint koronaváros, ezt a rangját Károly Róberttől kapta 1329-ben. Évszázadokon keresztül kiváltságot él- vezett Huszt, Hosszúmező és Técső, valamint Máramarossziget városokkal együtt. Ekkor és még jó ideig a koronavárosok közül a legnépesebb település volt, és a legszámosabb szász hospes befogadója. Itt épült fel XIII-XIV század fordulóján az első kőből emelt kárpátaljai gótikus templomok egyike, később azonban többször átalakították. Római katolikus hívei Pál pap vezetésével 1524-ben protestánssá lettek, majd 1556-ban kálvinistává.
1656-1657 között Visk fontos történelmi esemény színhelye. II. Rákóczi György, erdélyi fejedelem innen indította seregét Lengyelország ellen XI. Károly svéd király és Bogdán Hmelnyickij ukrán fejedelem megegyezése alapján. A viski templomban vett részt a fejedelem az ország vezetőivel az országgyűlést megelőző istentiszteleten 1657-ben. A Visk határában levő, ma is Hadimezőnek
Sok viski vett részt Dózsa György parasztfelkelésében, ezért annak leverése után a király hatalmas sarcot vetett ki a városra.
Református népiskolája a 16. század közepén nyílt meg. Tanítóinak nevét a kezdetektől ismerjük.
1657-ben a lengyelek égették fel, 1669-ben hatalmas tűzvész, 1675-ben pedig nagy árvíz pusztította.
Az 1703-1911-es Rákóczi-szabadságharc kezdetén 42 viski csatlakozott Rákóczi kurucaihoz, neveiket szintén ismerjük.
1717-ben a krimi tatárok támadták meg, megritkították a lakosságot, lerombolták a templomot is. Rájuk a település határában mértek súlyos csapást a husztiakkal egyesült viskiek. A templomot csak 1789-re sikerült visszaállítani. Visknek 1730 és 1780 között vásártartási joga volt, 1786-ban éhínség pusztított.
A településre befogadott görög katolikus ruszinság és a Mária Terézia által betelepített római katolikus németek által a 18. század közepétől megváltozott Visk felekezeti és nemzetiségi összetétele. 1824-ben külön iskolája nyílik a római és külön a görög katolikusoknak. Az utóbbi ruszin nyelvű.
1818-tól tartjuk számon a Visk-várhegyi fürdőt, amely a településtől 6 km-re egy kúp alakú hegyen állott az egykori vár alatt, ásványvize gyógyhatású volt. A fürdő rövid időn belül országos hírűvé vált. Gyakran megfordult a Várhegyi fürdőben a reformkor neves költője, Kölcsey Ferenc, fénykorá a fürdő az első világháborút megelőző időben élte t.
1834-ben Visk a kamarával való hosszú pereskedés után elveszítette koronavárosi kiváltságait.
1848-ban a Honvédelmi Bizottmány 1848. szeptember 16-i rendeletére válaszul a községből 29 fő jelentkezik Kossuth seregébe, később még többen csatlakoztak a szabadságharcosokhoz, Budavár ostrománál is többen haltak hősi halált. Világos után az életben maradottak a verhovinai falvakban bujkáltak.
1860-ban kertészeti szakiskola nyílt. Hírnevet a viskieknek az általuk termesztett igen szép len hozott, amely még az 1862-es londoni világkiállításon is tetszést aratott. Ugyanebben az évben a lakosság önművelésének elősegítésére Polgári Olvasdá-t (Olvasókör) hoztak létre. A legnagyobb fejlődést és eredményeket a gyümölcstermesztés terén érték el. A 60-as évek végére 108 alma-, 3 téli körte- és 1 diófajtát tudnak bemutatni gyümölcskiállításaikon, amit minden évben megrendeztek.
1863 novemberében P. Szathmáry Károly a pesti Vasárnapi Ujságban A Tisza bölcsője címmel közölt sorozatában ismertette meg az olvasók szélesebb rétegeivel Visk rövid törté- netét és népszokásait. 1868. július 18-án pedig megtörtént az új városháza alapkőletétele.
A XIX. század második felében több ipartelep alakult, fellendült a bányászat, a kézműipar, százak vettek részt a Huszt-Máramarossziget vasútvonal építésében. 1900. szeptember 1-én pedig elkezdődött a tanítás az új állami elemi iskolában. A település elzártsága is megszűnik, hiszen 1903. június 27-én felavatják az első viski Tisza-hidat.
A lakosság jelentős részének egyre nagyobb hasznot hoztak a lankák szépülő gyümöl- csösei. 1905-ben a gyümölcstermesztők már összesen 100 ezer korona jövedelemhez jutottak. Mégis a század első évtizedében a viskiek Amerikába való jelentős kivándorlására figyelhetünk fel, amely az 1913-as hatalmas tavaszi árvíz után felgyorsul.
Az első világháború kegyetlenül megviselte a községet. Több mint 60 viski férfi halt hősi halált. Az 1918-ban kikiáltott tanácshatalmat leverték a benyomuló románok, akik raboltak, fosztogattak, feldúlták a várhegyi fürdőt is. A magyar kisebbséggel szembeni megtorlás sem nem maradt el.
1919 októberében Visk csehek általi megszállásával pedig elkezdődött a viskiek első kisebbségi korszaka. A ruszin és magyar férfiak lázadását 1921. október 27-én a cseh hadseregbe való mozgósítás ellen véres megtorlással fojtották el. mesterektől visszaszerezte, és az új Máramaros megyéhez csatolta. A fiúknak cserébe az ugyancsak Ugocsa megyei Rakaszt, Feketeardót és Nyírteleket adta. A viski vár az Ugocsából Máramarosba vezető utat őrizte annak tiszai átkelőhelyén, és a közeli sóbányák védelmét látta el. Ekkor Visk Máramaros megye központja volt és maradt a 14. század derekáig, a huszti vár felépítéséig. 1308-ban a fő sószállító vizek neve között Técső, Talaborfalu és Sziget mellet Visk is szerepelt. nevezett határrészről indult a kudarccal végződő lengyel- országi hadjáratra.

1922. június 30-án az új hatalom bezárta a Nagy utcai állami magyar iskolát, a tanítás az Orosz-magyar Állami Elemi iskolában folyt tovább ruszin, cseh és magyar nyelven. A felekezeti iskolákban továbbra is anyanyelvükön tanultak a gyerekek. Csak a római katolikus és a református gyerekek járhattak magyar osztályokba, ezáltal a magyar zsidók kénytelenek voltak ruszin osztályokba (vagy csehbe) járni.
Ebben az időszakban épült a viski keskenyvasút, amely segítségével a Küblér nevű hegyről szállították a fát Bustyaházára, onnan pedig Csehszlovákia belsejébe. 1936-ban vezették be a villanyt Visk 220 magánházába, és 1937-ben megjelentek a községben a rádiók is. Ebben az évben ejtették meg a Tisza-híd második felavatását is felújítását követően.
A csehek 1938-as nagy mozgósításkor a viskiek újra megtagadták a bevonulást. A lázadás 250 személy letartóztatásával ért véget, akiket Kassára szállítottak.
1939. március 15-én a magyar hadsereg harmadik szárnyának alakulatai felszabadítják Visket. Ezt követően öt évre helyreálltak a nagyközség régi Máramaros megyei kapcsolatai. Az állami iskola újra magyar tannyelvű lett, dea magyar gyermekek számára is bevezették a ruszin nyelv tanítását úgy az állami, mint a felekezeti iskolákban. 1943-ban az első világháborús hősök emlékére Turul-emlékművet emeltek a viskiek a város főterén. 1943 szeptemberétől Hadházy Antal segédlelkész szervezésével megnyílt a técsői polgári iskola viski fiókja. 1944 áprilisában a németek Visket is hadműveleti területnek nyilvánítják.

Május 9-én Técsőre gyűjtik össze Visk zsidó lakosságot, deportálásuk 22-én kezdődik. Október 22-én vasárnap dél után két óra körül a viski Tisza-híd három pillérét a levegőbe repítik a szovjetek előretörésének megnehezítése szándékával.
1944. október 23-én jelenik meg a szovjet katonaság Visken, s ezzel elkezdődik a viski magyarság második kisebbségi korszaka. Lerombolják a Turul-emlékművet, s mint mindenütt itt is a magyar férfiak deportálásával indul a megtorlás. Az 1945. július 11-i keltezéssel összeállított deportált katonaköteles férfiak névsorán 308 név szerepel. Ezek közül 100 ember pusztult el embertelen körülmények között, ennyi név áll a KMKSZ által 1992 novemberében a református templom kőkerítésén elhelyezett márványtáblán. A második világháború viski áldozatainak száma 45 ember volt.
1945-46-os tanévben betiltják a vallási nevelést, elkezdődik a kuláklisták összeállítása, és sorra kerülnek az újabb emberáldozatokat követelő koncepciós perek. 1947-tavaszán 100 gazdaságot kebelezett be a közös, a Viski Sztálin Kolhoz. 100 körül van azoknak a magyar fiúknak a száma, akiketaz „Újjáépítjük Donbászt!” program keretében erőszakosan hurcolnakaz USZSZK keleti szénbányáiba dolgozni. 1947-ben teljesen megszűntetik a magántulajdont. A lakossági telkeket kiegészítő néhány árnyi háztájin kívül valamennyi föld a viski határ területén működő Határőr, Sztálin, Vörös Csillag és Új Élet kolhoz tulajdonát képezi. Ekkor a két hétosztályos (ukrán és magyar tannyelvű) iskolában 49 tanító 883 gyermeket tanított. Ebből 498 tanuló magyar, 485 pedig ukrán iskolába járt.
1950. december 13-án letartóztatták Forgon Pál viski református lelkészt. A fő vád ellene az volt, hogy az alakuló kolhoz ellen agitált, és bírálta a szovjet politikai vezetést. 1956. május 30-ig raboskodott Omszkban.
1952-ben a négy gazdaság Határőr kolhoz néven egyesült. Ekkor már 7500 ha-n gazdálkodtak, amelyből 4616 ha szántóföld és 1914 ha gyümölcsös volt, valamennyi a viski gazdáktól lett eltulajdonítva.
1957 nyarán leégett a század elején épített, a szovjet rendszerben gépkocsigarázsként használt Part utcai zsinagóga. Ennek átépítésével létrejött a huszti járási erdőgazdasághoz tartozó Székgyár, a későbbi Bustyaházi Fafeldolgozó Kombinát hajlított székeket gyártó üzeme, amely már 150 embernek biztosított munkahelyet évtizedeken át.
1961-ben a sajáni ásványvíz gyógyító hatásának hasznosításra kiépült Saján Szanatórium már egész évben fogad vendégeket. 1964-ben pedig a viski magyarság nehéz és kitartó harcának ered- ményeképpen megnyílt a magyar tannyelvű középiskola. Az évtized közepén a Viski Gyermek Zeneiskolában is elkezdődtek a foglalkozások.
1964-ben elkezdődtek a higanykitermelést előkészítő munkálatok a várhegyi és a sajáni ércforrásoknál. Ebben az évben a nagyközség lakosainak száma 7569. A többségük még magyar. Azonban község határában található és létszámukban dinamikusan növekvő ukrán települések (Grengyes, Jablonyivka (Fenes), Mogyorós, Országláz, Rákos, Saján) közigazgatásilag a viski községi tanácshoz tartoznak, ami összesen 2590 udvart jelentett 10 044 lakossal.
1970-ben elkezdődött az új 960 férőhelyes ukrán tannyelvű iskola építése.
1971-ben teljes erővel beindul a higany előállítása a Várhegyi színesfém-kohászati üzemben.
1977-ben Visket "város jellegű település"-sé minősítik
A szovjet érában a viskiek zöme a már említett munkahelyeken kívül a helyi Határőr Kolhozban dolgozott. A gazdaság a környék egyik legeredményesebben gazdálkodó nagyüzemének számított. A településhez tartozó lankákon szépen gondozott gyümölcsösök sorakoztak. Azonban a férfilakosság közül már akkor is sokan vállaltak munkát szülőfalujuktól távol. A viski kőművesek és ácsmesterek keze nyomát őrzi Ukrajna, Oroszország nagyvárosainak sok-sok épülete. Emellett sokan helyezkedtek el a két közeli város, Huszt és Técső iparvállalatainál.
1998 novemberében az évszázad árvize pusztított a községben egy halálos áldozattal és felmérhetetlen anyagi veszteséggel.Visk lakossága a vészterhes napokban megtapasztalhatta elsősorban az anyaországiak, de Ukrajna lakosságának és a külföldiek segítőkészségét is.
A rendszerváltozást kövezően felszámolták a kolhozt, földjét is szétosztották. A gazdák főleg önellátásra rendezkedtek be, felesleges terményüket a helyi és a közeli piacokon értékesítik. De valójában a csaknem másfélezer családi gazdaság nem életképes. Ukrajna függetlenné válásával egyidőben jelentkező gazdasági válság miatt az ipari üzemek jelentős része bezárt. Ily módon sok viskinek kellett más megélhetés után néznie. A helyi kőműves és ácsmesterek immáron nem csupán az egykori Szovjetunió területén dolgoznak – komplett brigádokat alkotnak – de Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és az EU más tagállamaiban is.

Tanácselnökök: